Magyar Irodalom

Irodalom

1, A GÖRÖG MITÓLÓGIA

Kaptunk egy ilyen A-4es lapot amin ez volt ezt nem árt ha elolvassátok:

GÖRÖG TEREMTÉSTÖRTÉNET

Istenek születése

Kezdetben csak Khaosz, a tátongó üresség létezett, belőle vált ki Erbosz, az alvilági Sötétség, és Nüx, a fekete Éjszaka. Aztán megszületett Gaia, a széles mellű Föld, a világmindenség megingathatatlan alapja, s önmagából hívta létre Uranoszt, az Eget. Akkor már megjelent minden élet ősforrása, a Szerelem a világban, az Ég a Föld után kívánkozott, s Gaia a százkezű Hekatonkheireket, az egyszemű Küklópszokat és a Titánokat hozta világra.
Ókeanosz volt a legidősebb a Titánok közül, Kronosz a legfiatalabb; közéjük tartozott Hüperión és Theia is, Éósznak, a Hajnalnak, Héliosznak, a Napnak, és Szelének, a Holdnak a szülei, valamint Iapetosz, Prométheusz és Epimétheusz atyja, és Mnémoszüné, az Emlékezet istennője. Ókeanosz felesége volt az aranykoszorús Téthüsz, Kronoszé Rheia, Iapetoszé pedig Themisz, az igazság jövőbelátó istennője.
De Gaia hiába szülte meg gyermekeit, Uranosz bilincsbe verte az egyszemű és a százkezű óriásokat, és az Alvilág legsötétebb mélyére taszította őket, a Tartaroszba, amelyet ugyanakkora távolság választ el a földtől, mint az eget. A Titánokat is sorra elrejtette, így a nyüzsgő élet helyett sokáig egyetlen, mozdulatlan ölelés töltötte be a világot. Végül is Gaia elkeseredetten fordult gyermekeihez:
- Hallgassatok rám, gyermekeim, és álljatok bosszút kegyetlen atyátokon!
Félelem fogta el a Titánokat, egyik sem mert szólni, csak Kronosz, a legfiatalabb vállalta, hogy eleget tesz anyja felszólításának, hiszen Uranosz maga idézte fel maga ellen Gaia és gyermekei haragját. Éles sarlót vett át anyjától, lesbe állt, és váratlanul súlyos sebet ejtett Uranoszon. Az Égnek a földre cseppenő véréből esztendőre megszülettek a bosszúálló Erinnüszek, abból pedig, ami a tenger habjaira hullott, Aphrodité, a Szerelem szépséges istennője támadt életre, s gyöngykagylóban hajózott Küthéra, majd innét Küprosz szigetére.
Kronosznak és Rheiának három leánya született, Hesztia, Démétér és Héra, meg három fia, Hádész, Poszeidón és Zeusz. De Kronosznak atyja, Uranosz átka járt az eszében, amely kimondta, hogy őt is saját gyermeke fogja legyőzni. Ezért gyermekeit, amint megszülettek, sorra lenyelte. Nem tudott ebbe belenyugodni Rheia, s amikor legkisebb fiát, Zeuszt világra hozta, elhatározta, hogy megmenti az életét. Követ pólyált be újszülött gyermeke helyett, azt adta át Kronosznak, Kronosz le is nyelte. Zeuszt pedig elrejtette Kréta szigetén Rheia, a Dikté-hegy barlangjában. Itt két nimfára, Kréta első királyának, Melisszeusznak a leányaira, Adraszteiára és Idára bízta a gyermeket, ezek friss mézzel és az Amaltheia kecske tejével táplálták, a fegyveres Kurészek pedig vigyáztak rá, s dárdáikat pajzsukhoz verve éktelen lármát csaptak, hogy elnyomják a síró csecsemő hangját, nehogy Kronosz felfigyeljen rá.
Zeusz utóbb mindannyiuknak meghálálta szolgálatukat, a két nimfát Rheia az Istenek Anyja papnőivé, a Kurészeket saját krétai temploma papjaivá tette, akik Zeusz gyermeksége emlékére fegyvertáncot lejtettek az ünnepen. Az Amaltheia kecskét, miután kimúlt, az ég csillagai közé emelte Zeusz, bőréből készítette oltalmazó pajzsát, az aigiszt, szarvából pedig a bőségszarut, amelyből étel-ital soha ki nem fogyott.
Mert Zeuszra várt a legnagyobb hatalom, ő lett az istenek és az emberek atyja, miután felnőtt, és beteljesítette az átkot, amelyet Kronoszra kimondott Uranosz. Ókeanosz leánya, Métisz, az Ész istennője látta el tanácsokkal, ő adta Zeusznak a varázsszert is, amellyel Kronoszt arra kényszerítette, hogy visszaadja lenyelt gyermekeit. Azok sorra ki is léptek a napfényre atyjuk gyomrából, de születésük rendjét megfordítva: elsőnek a bepólyált kő, utolsónak Hesztia. Ezért Hesztia - a házi tűzhely istennője - a legidősebb és a legfiatalabb isten egy személyben.
Így Zeusz, a legkisebb fiú visszahozta az  életbe idősebb testvéreit, s most már velük együtt küzdött meg Kronosszal a világ uralmáért. Kronoszt támogatták a Titánok, csak Ókeanosz állt félre a harctól, leánya, Sztüx pedig, az Alvilág folyója, négy gyermekével, a Győzelemmel, Erővel, Féltékenységgel és Erőszakkal Zeuszt segítette, ezért kapta jutalmul, hogy a legszentebb eskü az ő nevét idézze.
Prométheusz, Iapetosz fia is Zeusz és a többi fiatal isten oldalára állt, mert anyja, Themisz időben kioktatta. Hasznát is vette Zeusz Prométheusz bölcs tanácsainak. Felhozta a Tartaroszból a Küklópszokat, akik akkor kovácsolták számára a villámot, Hádész számára pedig a láthatatlanná tévő sisakot, Poszeidón számára a háromágú szigonyt. Ilyen fegyverek segítségével győzték le Zeusz és testvérei Kronoszt és a Titánokat, majd maguk között osztották fel a világot. Zeusznak jutott az Ég, Poszeidónnak a tenger, és Hádésznak a föld mélyén az Alvilág. A Titánokat pedig Zeusz letaszította a Tartaroszba, és a Hekatonkheireket, a százkezű óriásokat rendelte az őrizetükre. Utóbb Kronosznak megkegyelmezett, felengedte a Tartaroszból, de száműzte, és messze nyugaton, a Boldogok Szigetein, az üdvözült halottak fejedelmévé tette.
Akkoriban, amikor a Titánok harca folyt, már tele volt a világ istenekkel. És minden isten megszületése teljesebbé tette a világot valamivel, ami addig hiányzott. Az Éjszaka leányai a Nappal és a Végzet, fiai a Halál és az Álom és Mómosz, az örök gáncsoskodó, aki még az istenek alkotásaiban is csak kivetnivalót talált. Az Éjszaka leányai voltak a Moirák: Klothó, Lakheszisz és Atroposz, akik a sors fonalát fonják, meg Nemeszisz, aki minden bűnt megtorol, és Erisz, a viszály istennője. Ókeanosz és Téthüsz gyermekei voltak a folyók, az ő leányuk volt a széphajú Dórisz is, Néreusznak, a tenger öreg istenének a felsége, a Néreiszek anyja, s az ő házukban nevelkedett Héra is, amíg Zeusz felesége nem lett.
Háromszáz évig szerették egymást Zeusz és Héra, amíg egymáséi lehettek; az ő gyermekeik voltak Arész, a háború istene, Hébé, az ifjúság istennője, valamint Eileithüia, aki az újszülötteket segítette a világra. Héra hű feleség volt, s féltékenyen nézte, ha Zeusz más istennőket vagy éppen halandó leányokat ajándékozott meg szerelmével. Zeusz és Démétér leánya volt Perszephoné, de Démétér, a termékeny anyaföld istennője, a halandó Iasziónnal is ölelkezett a barázdák között, s ekkor az istennő halandó szerelmesét a féltékeny Zeusz villáma sújtotta halálra. Démétér és Iaszión fiát, Plutoszt, a Gazdagságot azonban saját leánya, Eiréné, a Béke nevelésére bízta Zeusz, s a bőségszaruval ajándékozta meg. Kronosz leányai közül csak Hesztia nem ismerte soha a szerelmet, ő mások házi tűzhelyére vigyázott, külön temploma sem volt, de valamennyi isten templomában tiszteletben részesült.
Zeusz és Mnémoszüné leánya volt a kilenc Múzsa: Kleió, Melpomené, Thaleia, Euterpé, Terpszikhoré, Erató, Kalliopé, Urania és Polühümnia, az ének és a zene, a költészet és a tánc bűvös hatalmú istennői, a költők pártfogói. Pieriában születtek, de a Helikón forrásai körül is otthon vannak, és az istenek palotáit is az Olümposzon az ő énekük tölti be.
Zeusz és Themisz leányai a Hórák, az Évszakok istennői, akik a természet rendje felett őrködnek, de őrködnek a rend és igazság felett az emberek világában is, ezért az egyiknek a neve Diké, "Jog", a másiké Eiréné, "Béke", a harmadiké pedig Eunomia, "Törvényesség".
Anya nélkül született Zeusz legkedvesebb gyermeke, Pallasz Athéné, az okos szűz, a városok védője, minden szép mesterség tudója, és minden tudomány pártfogója. Apja fejéből pattant ki teljes fegyverzetben, sugárzó szépségben, a Nap is megállította gyors fogatát az égen, hogy megcsodálja, amikor megszületett. Az Olümposz valamennyi istene örült neki, csak Héra nézte ezt is féltékenyen, s eltökélte, ha Zeusz nélküle hozta világra leányát, ő is fiat fog szülni apa nélkül. Hát úgy is tett, amint mondta; így született Héphaisztosz, de olyan csúf volt, hogy maga Héra is elborzadt látásán, s hogy ki ne nevessék a többi istenek, lehajította az Olümposzról. Még szerencse, hogy a tengerbe esett, hol a Néreiszek - Thetisz és nővérei - szelíden karjaik közé fogták és felnevelték. Örökké sánta maradt, de a kovácsmesterséget nagyszerűen értette, először a tenger mélyén, egy barlangban, jótevői, a Néreiszek számára készített mindenféle drága ékszert, majd visszatért az Olümposzra, itt állította fel ragyogó kovácsműhelyét, és az isteneknek emelt fényes ércpalotát.
Görög történet
Mítosz és a mitológia
Mítoszàigaz történet mitológiaàegy kultúra mítoszok összegsége
Mítosz ősrégi világmagyarázat, amelyekkel egy adott a természet és a társadalom, jelenségeit magyarázzák fantasztikus és fantáziadús ormában, amelyeknek állandó szereplői az emberfeletti erők.
Emberfeletti erők: -lehetnek istenek /istenek sokaságaàpoliteizmus
                              -egyetlen isten /monoteizmus
                              -totemizmus/egy közös állati ős
                              -zoomorfizmus/állatalakú istenek
Mítosz témái: világ keletkezése és működése
                        Az ember keletkezése-a férfi és a nő szerepe
                                                            -a nép története/nagy csaták és hősök
Az államalapítás előtti kor.
A mítoszban összefonódik a vallás, a tudomány és a költészet. A mítosz addig élő még a közösség szentül hisz benne, ha már elveszti hitét, monda vagy mese lesz belőle.
A 12 főisten: Zeusz, Poszeidon, Hádész, Hesztia, Héra, Árész, Athéné, Apollon, Aphrodité, Hermész, Ártemisz, Héphaisztosz
Olvassátok el légyszi majd azt a görög teremtéstörténetet mert nem árt ha tudjátok!

2.Az eposzi kellékek:

1. Invokáció:segítségkérés a múzsától, vagy valamilyen istentől
2. Propozíció: témamegjelölés /kiről, vagy miről/
3. In Medias Res: a dolgok közepébe vágnak /nem szoros időben mondja el/
4. enumeráció: seregszemle
5. Deus ex Machina/Isten a gépből/: váratlan isteni beavatkozás
Visszatérő kifejezések
Epitethon orans-állandó jelzőkàformula, ismétlődő kifejezések

3.Odüsszeia=O.

az eposz szerkezete:

1-4.ének:    -O. fia Thelemakhosz elhagyja Ithakát, hogy hírt kapjon apjáról
                   -Penelopé(O.felesége) eddig csellel verte át a kérőket, de már rájöttek
                   -A kérők elhatározzák, hogy Thelemakhoszt megölik
5-8 ének: -Kalüpszó nimfától elbúcsúzik O.,hajótörést szenved a PHAINKOK szigetén
               -Az ottani királylány Nauszika elviszi a palotába
9-12ének:- O. elmeséli kalandjait mi történt vele a 9 év alatt
               -milyen veszélyek fenyegetik a hajós népet:
1, Lótuszevők(kábítószer) aki eszik belőle nem akar hazamenni
          2,Küklopszok. O. hülyeséget csinál nem állja meg, hogy ne dicsekedjen el nevével (Nevem senki…) a tenger istene Poszeidon ezért nem engedi hazamenni
 - Aidosz a szélkirály börtőmlőket ajándékoz (de társai irigységből kinyitják)
-Kirké varázslónőàAiaié szigete 21hajóst sertéssé változtat
-Alvilág találkozik Akhilleusszal és Agamemnóval és saját édesanyjával
                                                     /itt van a seregszemle/
-Szirének (ábróchoz kötteti magát)
-Szkülla és KHARÜBDISZ-zátonyra futhatnak
-Heliosz (napisten tehenei)
13-16ének: -Ithakába hazatér álruhában csak apja és fia előtt fejti ki kélétét
/fia elviszi a palotába, hogy ő legyen ott a koldus àO.nak párbajt kell vívni a helyért a régi koldussal/
17-20ének: -leszámolás 3lőkészítése, az íjverseny meghirdetése
/Aki O. íját fel tudja húzni és 10 baltafokát át tudja lőni ő lesz az új király/
21-24 ének: -A leszámolás
                  - Thelemakosz elzárja a fegyvereket, az összes kérőt megöli
                 -Csata után lefürödve jelenik meg Penelopé előtt
                 -Penelopé próbára tesziànászágy( nem lehet elvinni mert tölgyfából van kifaragva)

4.A görög színház

                A görög színház eredet és felépítése

ü      Fedetlen volt napfényvilágítás

ü      Nincs elszigetelve a külvilágtól

ü      A nézők fentről látják, az istenekkel egy szintben

ü      A főhős jó döntést hozzon, ha rosszat, akkor tragédia

ü      Katarzis→ megtisztulás (elbőgés érzése)

ü      Nem jellemek játszanak

ü      A színészek gólyalábakon mozogtak (kothornosz)

ü      Kevés színpadi mozgás

ü      Peplon: lepel, a jelmez

ü      Maszkot visel

ü      Sztentor: tölcsér, hangosító

ü      Aki eltévesztette a darabot halál

ü      A dráma jelen idejű

ü      Dionüszosz kultusz: felvonulás, életének eljátszása, szent állata a kecske, tragédia: kecskeének

ü      Az athéni demokrácia idején

ü      Cél: példa értékű nevelési módszer

ü      Az író maga is játszott

ü      A kar általános igazságot fogalmaz meg

ü      A tragédia következményeit mutatja be

ü      Kommosz: a kar és a színész közötti beszéd (panaszdal)

Görög színház

Ie. V.szdban a dráma lett a görög irodalom vezető műneme. Kialakulása a vallásos szertartásokhoz kapcsolódik, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez. A színház rendszerint domboldalra épített, félkör alakú, ahol lépcsőzetesen emelkedő padsorokat képeztek ki a nézők számára. A színház közepén egy kerek vagy félkör alakú tér helyezkedett el. Ez volt az orkhésztra, ide vonult a kórus. A valamivel magasabb színpad keskeny volt, alig fért el rajta 2-3 szereplő. A színpad mögött díszes épület állt, előtte pedig oszlopsor.

A színházi előadások reggel kezdődtek természetes világítás mellett. Belépődíjat kellett fizetni. A vélemény kinyilvánítása a nézőtéren az előadás közben történt. A színészek álarcot hordtak, így a női szereplőket is férfiak alakították. A színházaknak kitűnő akusztikájuk volt. A színházi előadás összetett látványosságot nyújtott. Ének, tánc, zenekíséret, díszlet együttesen jelent meg a nézők előtt.

A dráma az irodalom harmadik műneme. Eseménysort ábrázol, amit az alakok párbeszédéből, dialógusaiból és a magánbeszédeiből, monológjaiból ismerünk meg. A hős általában drámai harcra kényszerül. Sorsfordulatot mutat be legtöbbször. Konfliktusok, az egymással ellentétben álló színészek kapcsolata áll a középpontban. A dráma színpadra szánt alkotás.

Tragédia: egy olyan értékszerkezet, melyben hirtelen nagy értékpusztulás következik be. A tragikus hős többnyire pozitív erkölcsi értékeket képvisel, céljaiért vállalja a harcot. Általában az ellenséggel való küzdelemben bukik el, és így lesz tragikus hős.

A dráma a görög irodalomvezető műneme. A szatírdráma vagy szatírjáték minden bizonnyal Dionüszosz dicsőítését kellett tartalmaznia. Egyetlen megmaradt szatírdráma Euripidész Küklopsz című alkotása. A szatírok Dionüszosz kíséretébe tartozó félig állati külsejű, kecskelábú emberek voltak. A szatírdráma oldott hangvételű, könnyed műfaj.

A dialógus egyszerre visszafelé és előre viszi a cselekményt. Felidézi azt, ami volt, és sodorja a főhősöket addig a pontig, ahol drámájuk véget ér.

A kórus (kar) énekel (kardal). A kardal a kórus által énekelt, színdarab alá egyfajta aláfestés.

Prologosz alkotja az expozíciót, vagyis a bevezető részt, melyben az író megismertet az előzményekkel.

Exodosz a végkifejtés, a katasztrófa.  Az események viharos gyorsasággal peregnek.

A komédia a dráma műnemébe tartozó műfaj. A komikum olyan értékszerkezet, melyben értékhiány képződik, vagy értékvesztés következik be. A komédia hősei átlagos emberek, kisszerű hősök. Valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlenek összjátékának áldozatai, de a megoldás mindig szerencsés kimenetelű. A komikumnak azt a fajtáját, mely a szereplő jelleméből következik, jellemkomikumnak nevezzük.

A megtévesztésen vagy félreértésen alapuló helyzet, melyben a komikus hős csapdába kerül, helyzetkomikumnak nevezzük.

Katarzisnak nevezzük a testet-lelket formáló, megrendítő hatást.

5.A Thébai mondakor

Théba, a thébai mondakör

Ókori város Görögországban, Boiotiaban. A föníciai Kadmosz alapította, neve az oidipuszi mondakörhöz kapcsolódik. A perzsa háborúk idején szövetséges Kr.e. 335-ben Nagy Sándor leromboltatta.

Théba királya LABDAKHOSZ. Fia, LAIOSZ, azt a jóslatot kapja, hogy fia keze által fog meghalni. Ezért fia születésekor átszúrta a gyermek bokáját, és kitétette Kitharión hegyére. Az átszúrásból ered OIDIPUSZ neve: Dagadt Lábú. A szolga azonban megmentette a gyereket, és eljutatta Plübosz királyhoz, Korinthoszba. A fiú felnőtt, és megtudta, hogy nem attól a királyi pártól származik, akinél nevelkedett. Így Delphoibe ment, megtudni az igazságot. Ide tartott LAIOSZ is, hogy megtudja, mi lett a fiával. Összetalálkoztak, LAIOSZ kocsija megsértette OIDIPUSZt. Ekkor verekedés tört ki, és OIDIPUSZ megölte LAIOSZt. Ezután Thébába ment, és megfejtette a Szphinx nevű szörny (Szphinx - női fejjel, és felsőtesttel rendelkező szárnyas szörny, alteste egy oroszláné) rejtvényét, aki rettegésben tartotta a várost. (A rejtvény a görögöknél közkedvelt műfaj volt. A Szphinx híres rejtvénye a következő volt: „Melyik az a lény, aki négy, majd két, végül négy lábon jár?” OIDIPUSZ megfejtette: „A kisgyermek, aki eleinte négykézláb, az ember, aki két lábon, és az öreg, aki bottal jár.”) A Szphinx minden arra járót felfalt, aki nem tudta megfejteni a rejtvényt. Mivel azonban OIDIPUSZ megfejtette, a mélybe vetette magát. Így megszabadult Théba a szörnytől, és hálából OIDIPUSZnak adta a trónt. Megkapta vele LAIOSZ özvegyének, IOKASZTÉnak kezét is. Négy gyermekük született: két fiú, és két lány. ETEOKLÉSZ, POLÜNEIKÉSZ, ANTIGONÉ, és ISZMENÉ. OIDIPUSZ tehát két bűnt is elkövetett: apagyilkosságot, és vérfertőzést. Az istenek ezért dögvésszel sújtották Thébát. OIDIPUSZ ezért elküldte unokaöccsét, KREÓNt Delphoiba, hogy kérdezze meg, miért büntetik az istenek Thébát. KREÓN meghozta a választ: addig nincs bocsánat, amíg ki nem derítik, ki volt LAIOSZ gyilkosa. OIDIPUSZ tehát elkezd nyomozni. Egyre világosabbá válik, hogy ő a bűnös. Ezért, miután IOKASZTÉ felakasztotta magát, kiszúrta a saját szemét. Fiai elűzték a városból. OIDIPUSZ pedig megátkozta őket: egymás kezétől essenek el. Csak leányaik tartottak ki apjuk mellett. Két fia között valóban viszály tört ki, mindketten meghaltak. Így a hatalom OIDIPUSZ sógorára, KREÓNra szállt. Ő pedig ne engedte eltemetni a hazája ellen fordult POLÜNEIKÉSZt. Ezt a parancsot szegte meg ANTIGONÉ akkor, amikor mégis eltemette. Bár a testvére próbálta lebeszélni róla, ő mégis ragaszkodott akaratához. Aki KREÓN parancsának szembeszállt, annak meg kellett halnia. ANTIGONÉ tehát halálra volt ítélve. Viszont KREÓN fia, HAIMON, aki ANTIGONÉ vőlegénye volt, szintén követte a halálba. Így maradt magára a zsarnok KREÓN, így teljesedett be az ő sorsa is.

6.Antigoné

kötelező elemek:

1.PROLOGOSZàA dráma szituációs helyzet bemutatása

2.PARODOSZàa kar bemutatása

4.EPIESZODIONàepizódok jelenetek

5.KOMMOSZ/ÁRIA/àpanaszdal (pl.: Kreón mikor mindenki meghal megátkozza magát)

6.EXODOSZàkivonulás

A jeleneeket a karének választja el és mindig kötődik az előző, vagy a következő fejetekhez

                                                   Szophoklész-Antigoné Kre. 442

/A dráma alapanyagát közismert mondák alapján állítják össze/

1.prologosz: a hatalomnak joga van-e megalázni a holltestet?

Antigoné az egyetlen Thébai városlakó aki úgy érzi a hatalomnak nincs joga megalázni a holttestet. Szembeszegül a hatalommal.

Mind a két lánynak igaza van: Antigonéànem alázhatják meg a holtteste Iszménéàcsak túl akarja élni

2.Parodosz:dicsőité Thébát, hogy győztek Polüneikász felett

3.EpiszodionI.:Kreón trónbeszédeàaddig nem tudod, hogy jó király leszel-e még nem te vagy: „de senki lelkét hajlamát és szellemét nem látni tisztán, míg kormányra nem került”

Kihirdeti az első törvényt és az árulót halállal bünteti: Már az első napon megszegték a törvénytàvalaki jelképesen eltemette a halottatàjön az őr és rettegve meséli/ha az őr nem találja meg a tettest akkor őt öli meg/

4.Sztaszimon-vének tanácsa

„Számtalan csoda van de az embernél jelesebb csoda nincs”

/Tud hajózni,földetművelni,vadászni…stb/

A nagyszerűségről szól az emberi tudás két dologra fordítható: jóra (amit elismerünk)

                                                                                              - és rosszra (amit meg kell büntetni)

EpiszodionII: KreonàßAntigoné konfliktusa/érdek vagy értékrend összeütközés)

Megindul a drámai harc.az őr hozza Antigónét sajnálja is meg örül is.

Antigoné azt vallja, hogy vannak olyan szabályok amiket a király semés Zeusz sem állíthat megàha az uralkodói törvény alacsonyabb az isteninél amik mindöröktől álnnak,akkor rossz uralkodó

Kreón első napjaàigazságot rendet akar teremteni

Antigonéàokos is pimasz is

Iszméné és Kreón dialógus: Kreón gyűlöli a két lányt és Iszménét is gyanúsítja. Iszméné osztozni akar Antigoné sorsában.

Iszméné nekiáll meggyőzni Kreónt, legfőbb érve, hogy a fia menyasszonya

SztaszimonII: szerencsés aki balsorsot nem ismer (sajnálják a családot aarról énekel)

EpiszodionIII.KreonàßHamion

Kreón elvárja fiától hogy megutálja menyasszonyát

Kreón egy dolgot akar az egész város, engedelmeskedjen nekiàegész város siratja a lányt ,de félnek a királytól

Hamion arra kéri az apját, hogy hallgasson meg másokat is legfőképp őt

A kar elismeri, hogy Hamionnak is igaza van.

Kreón összeveszik fiával, nevetségessé teszi, hogy őt egy nő rángatjaànem figyelfiára csak saját dühéreàúgy dönt azonnal kivégezteti a lányt –így akarja büntetni fiát

SztaszimonIII: „mindenkor győztes Erósz”ß ezzel jelzik, hogy a szerelem mindent legyőz

EpiszodionIV:Antigoné panaszdala

Amíg Antigoné a halálba készül akar dicsőiti

KreónàßAntigoné Kreón gyorsan meghozza az ítéletetàbarlangba, záratja a lányt (mert rokon vérét venni bűn inkább éhen halasztja)

SztaszimonIV:”mindenkor győztes a végzet”

EpiszodionV: TEIRESZIÁSZ a vak jósßfőtanácsos

„engedj a tilalmadból”ßholtat ne bánts!

Kreón haragra gerjed és még őt is megfenyegetiàhosszú vita keletkezik mire Teiresziász kimondja a jóslatot, kihirdeti, hogy két halottért cserébe két halottal fog fizetniàHamion(fia) és Euridiké(felesége)

(Teiresziász azért nem mondta ki a jóslatot sokáig mert ha ő ki mondja az be is teljesedik)

Kreón elrohan, hogy megváltoztassa döntését

SztazimonV: Imádkoznak a város istenéhez, hogy szabadítsa fel a várost

EpiszodionVI: Hírmondóàelmondja , hogy a királyfi öngyilkos lett Eurüdikének(Hamion anyja)àő is öngyilkos lesz

Kreón visszatér és meghallja a gyászhírt

Kommosz:Kreón panaszdala

Exodosz: ”Ha a boldogulást keresed, csak a józanság legyen útmutatód…….”

                                   /Kreón makacssága okozta vesztét/